Beszámoló

Pizolit túra, Magas-Tátra, Kriván
2003. szeptember 12-14.

Beszámoló

www.pizolit.hu

Résztvevők: Barna Ildi, Barna Viktória, Benedek Judit, Tibi + Kistibi, Gellér Dávid, Horváth Melinda, Jaksa Gábor, Jaksa anyuka, Kelemen Éva, Kovács Zsolt, Molnár Kati, Molnár szülők, Zsuzsi, Laczkovich Rita, Laczkovich Tamás + Sully, Simon Csaba, Sztreha Attila, Varga Zsolt



Beszámoló

Szeptember 12, péntek

Az Újpest-Városkapu metrómegálló feletti parkolóban találkozunk e túra alkalmával (is). Célunk, hogy mind a sokan egy helyre üljünk a buszon, nem volt megvalósítható a hasonló megfontolásból mozgolódó többi utas miatt, de azért társaságunk nagy része hátulra került, én pedig Katiékkal ültem. Így nagyrészt kimaradtam a fő vidámkodásból, de azért jól hallottam az emelkedett hangulat jeleit. A határon egy „régi ismerős” határőr” vizsgálta útleveleinket (lásd. 2001 októberi Morva-karszt Pizolit-túra): Katinál jól meg is nézte az útlevelet, mondván hogy egyáltalán nem hasonlít a képen látható személyre. Az út többi részére már nem nagyon emlékszem, legyen elég, hogy hosszú volt!

10 után, teljes sötétben érkeztünk szállásunkra, amely az első újdonságot jelentette a hétvége során. A Horec turistaszálló területén több épület helyezkedett el, csapatunk a legnagyobb kőépületbe cuccolt be (ezen kívül még vadi új faházakat is láttunk másnap reggel). Egymás melletti négyágyas szobákat kaptunk az emeleten. Kipakolás után néhányan (Tamás, Dávid, AntiZsé) átruccantunk a kocsma épületébe, a fiúk Becherovkával és Jaegermeisterrel boldogították magukat. Nem maradtunk túl sokáig, s amikor visszamentünk a mi házunkba, a folyosón ott találtuk Borsékat, akik éppen egy kivetített laptoppal ügyködtek valamit. Természetesen mi is csatlakoztunk, s a két Sony-tulajdonos rögtön fellelkesedett: megmutattuk a szervezőknek a képeket a Skandináv expedícióról, majd AntiZsé sziklamászásairól. Borsék nagy nyugalommal nézték végig az egészet, bár lehet, hogy nagy erőfeszítésükbe került. Aztán usgyi az ágyba, erőt gyűjteni a másnapi kirándulásra.

Szeptember 13, szombat

Korai kelésben volt részem, ugyanis Dávid már hajnalok hajnalán kukorékolt (hét közben ehhez van szegény hozzászokva), s már nem bírtam tovább aludni. Dave komoly reggelit készített magának a gázfőzőn (valamilyen zacskós tésztát), később Tamással mi is mellé telepedtünk a folyosón elhelyezkedő asztalokhoz. Előkerült a gitár is, fokozván a reggeli kedvünket. Lassan a többiek is felébredtek és előmásztak szobáikból és elkészültek.

A homályba veszett gyülekezési időpontot követően egy órácskát buszoztunk a Csorba-tóig, a túra kiindulópontjáig. Szerencsére elég jól indult időjárásilag a nap, bár a parkolóban még nagy tócsákat kellett átlépni.

Először a Csorba-tó mellett haladtunk el, megcsodáltuk a Tátra csúcsait és a síugrósáncot. Dave és Tamás a tó melletti színpadon léggitároztak, szerencsére erről is készült fénykép. Egy darabon az erdőben mentünk tovább nem túl nehéz terepen, itt tartottuk az első pihenőt. Érzékeny búcsút vettünk Jucitól és Atitól: ők Juci fájós térde miatt könnyített útvonalat választottak maguknak (persze Borssal már lebeszélték) kis szintemelkedésekkel tarkítva. Mi pedig egyre felfelé tartottunk, lassan kiértünk az erdőből, és a törpefenyvesben meneteltünk. A hegyet gyorsan vonuló felhők lepték el, az egyik pillanatban még lehetett látni például a Krivánt, ahová igyekeztünk, de pár másodperccel később már ködbe veszett, s nemcsak a távoli csúcs, hanem a környező táj is. A felhők „gyorsaságát” (többek között) videón is meg lehet nézni! Ezen a szakaszon döntöttek úgy Kati szülei, hogy ők sem másszák meg a csúcsot, és visszafordultak egy mobilszám-csere után.

Lassan 2125 méter magasságba érkeztünk a nagy sziklarengetegben, ahol a csúcstámadás előtt lepihenhettünk egy kicsit. Aki nem akart a Krivánra felmászni, annak megvolt a lehetősége, hogy ott maradjon, míg a többiek ugyanazon az úton visszaérkeznek. Sajnos eléggé fújt a szél ezen a részen, nem voltunk szélárnyékban, így elkezdtünk fázni. Ezért is Bors azt javasolta, hogy még az is induljon el lassan felfelé, aki nem szeretne felmászni a csúcsra, mert így nem fog fázni. Csak ketten maradtak a pihenőhelyen, illetve később Gábor anyukája is utánunk ért.

Hát, a Krivánra vezető úton tényleg nem fáztunk! Rettenetesen meredek és kimerítő volt a mászás. Az okosak otthagyták hátizsákjukat a pihenőhelyen, de mi teljes harci felszerelésben küzdtük magunkat felfelé. Továbbra is másodpercenként váltakoztak a látási viszonyok, mikor éppen elúsztak a felhők, láttuk a Krivánon hemzsegő turisták tömegét.

Végre-valahára felértünk a csúcsra, ahol már tényleg nagyon sokan nyüzsögtek, de azért szerencsére mi is elfértünk. A tiszta időben gyönyörű kilátás nyílt a környékre, a Tátra többi csúcsaira, egy tengerszemre és egy távolabbi folyóra. Lassan megjelent Kati és Gábor, valamint később Viki és Macika is nagy lihegve, így a majdnem teljes csapattal (Juci és Ati ugyebár a Magistral mentén csatangoltak) csoportfényképek erejéig összegyűltünk a kettős keresztnél.

Ezután irány visszafelé, ami persze a felfelé útnál gyorsabbra sikeredett. Kiderült, hogy Gábor anyukája elindult a pihenőhelyről, mert már nagyon fázott, és a szintén ott maradt lányok sem tudták visszatartani. Szűk két óra alatt leereszkedtünk az erdőbe, ahol még egy izgalmasnak hangzó partizán bunkert is megnéztünk. Dávidnak közben kifolyt a narancslé a hátizsákjában (így az este moshatta a zsákot…). Kiértünk a műúthoz, s egy padnál ücsörögve vártuk a lassabban haladókat, közben néztük, merre lehet Gabesz anyukája. A busz közben megérkezett Juciékkal és Kati szüleivel a fedélzeten, de Juli néni még sehol. Hosszú keresés, telefonálás és találgatás során végül előkerült, s a szálláson várt ránk, így megnyugodhattak a kedélyek.

Ekkorra természetesen már mindenki nagyon elfáradt, s már vacsora közben felváltva elmentünk zuhanyozni (a rántott sajtra amúgy is sokat kellett várni). Később Borsék vetítést tartottak a két hetes korzikai nyaralásukról, melynek során álomszép helyeken jártak, leginkább sátraztak vagy bivakoltak a nagy melegben.

Szeptember 14, vasárnap

Vasárnap reggel kicsit több időnk volt aludni és a hazaútra készülődni. A liptószentmiklósi hipermarketben kezdtünk egy beszerzőtúrával, majd négy lehetőség is kínálkozott a további programra. Vikit és Macit a városban hagytuk, majd a Deményfalvi-völgyben álltunk meg a busszal. Itt voltak, akik felszíni túrán vettek részt (pl. Meliék, AntiZsé), de két szép barlang is várta a látogatókat. Mi a Deményfalvi-jégbarlangban sétáltunk, ahol az alacsony hőmérséklet mellett láttunk egy csomó jeget. Szerencsénk volt, mert a barlang nyitva tartásának ez volt az utolsó hete. Tamás sajnos beleejtette a fényképezőgépét a patakba, így egy ideig nélkülözni kellett a masinát.

A völgyből Liptószentmiklóson keresztül (ahol felvettük Vikiéket – addig a fiúk a parkolóban a bevásárlókocsikkal versenyeztek) természetesen a Zólyom melletti sztrapacska csárda felé tartottunk, ahol ismét jóízű ebédben volt részünk, s az idő továbbra is napos maradt. A buszban hazafelé megkezdődött a szokásos vetélkedő, amellyel gyorsabban haladt az idő. Fél 8 körül értünk Újpestre, s onnan Ati kocsijában száguldottunk haza.

LR